- „Az élet legnagyobb titka és ajándéka, ha két "egyféle" ember találkozik..” Márai Sándor
|
- „A tükröd leszek, hogy lásd ki vagy, ha nem látnád!” Morrison, Jim
|
- "… és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, … !" Radnóti Miklós
|
- „Nem érti szív, nem érti elme sem, hogy mint szeretlek, én szerelmesem.” Kosztolányi Dezső
|
- ”Ahhoz, hogy egy nő ragyogjon, olyan férfi kell, aki ragyogtatja őt.” Ismeretlen
|
- "Szeretlek szívemmel, / Szeretlek lelkemmel, / Szeretlek ábrándos őrült szerelemmel!…" Petőfi Sándor
|
- „Örök életet élsz velem, / Vár ránk a kéklő végtelen,/ Mert a sors egymásnak szánja / Kiket összeköt a szerelem. ” Piaf, Edith
|
- „Ha valaki szeret egy virágot, / amely csak egyetlen példányban létezik csillag milliókon: / ez épp elég neki, hogy boldog legyen… !” Saint-Exupéry, Antoine de
|
- "Nincs más, nem is akarok más gyönyört, / Csak amit tőled kaptam s még kapok. / Koldus-szegény királyi gazdagon, / Részeg vagyok és mindig szomjazom." Shakespeare, William
|
- „És éreztem: szívembe visszatér / És zuhogó, mély zenével ered meg / Mint zsibbadt erek útjain a vér /
A földi érzés: mennyire szeretlek! ” Kosztolányi Dezső
|
- "Csöndben ültek, miközben a szívük beszélt. / És miután a két szív mindent elmondott egymásnak, / együtt élték át a nagy titkot…" Paulo Coelho
|
- "A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, / Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, / Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, / És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet. " Goethe, Johann Wolfgang von
|
- "Lehet várni még így valamit, / Mint én ezt a napot? / Alig várom már, hogy ajkadra csókot adhatok. / Édeset, finomat, lágyat, / Közben Rád pillantok, átölellek, / És mondom, mit oly rég nem mondhattam, minden mozdulatommal ezt árasztom: / Szeretlek / Kedvesem, örülök, hogy itt vagy! / Boldog vagyok, hogy karjaidban tartasz. / Igaz, csak egy kis időre, de ez nem számít. / Ami fontos most, hogy szeretlek, ez az ami számít." Ismeretlen
|
- „-Tem! - mondta. / És felnyújtotta a száját- / Egy nagy, heves erő átkarolta, valaki mintha azt mondta volna:Sven! / Aztán egy izzó száj tapadt a szájára, mintha az égből hullott volna le egyedül neki, összetapadtak és a világból nem maradt semmi, de semmi a számukra, csak ez. / Sven mintha nagyon messziről érezte volna, hogy egy édes, jó erő egy kicsikét emeli. / Aki csak arra ment, mindenki kitért nekik, s aztán visszanézett. / -Irgalmas Isten, de szép!” Dallos Sándor
|
| Az idézetek felhasználásával készült scrapbook oldalaidat örömmel várjuk a galériában! |
|
|
